Milly
Bordeaux 2016.06.14. kedd
ÉLETEM MECCSÉN...
Innen most képtelenség hazamenni!
Ugyanezt éreztük vagy 2-3 ezren. Üldögéltünk àlldogàlltunk fotózkodtunk a legnagyobb békében.
Közben a màsfél napja vàgtàzó felhők és esők elvonultak, az ég teljesen kiderült. A nap épp akkor ért el odàig, hogy túlérjen a stadion tetején, és beragyogott a lelàtóra: Hé magyarok, ez GYÖNYÖRŰ volt!
Jó 20-25 perccel a meccs után Storck kiküldte a csapatát levezető kocogàsra. A sràcok meglepve làttàk, hogy màr megint (még mindig) ezrek ünneplése fogadja őket, odafutottak hozzànk megköszönni. Onnantól kezdve minden körük végén kaptunk tőlük egy köszöntést...
Àlomszerű percek. Ragyogó kék ég alatt.
Meghoztuk a napsütést Bordeaux-ba!
Megmutattuk, hogy lehet békésen is szurkolni, hatalmas tűzzel és mindent elsöprő erővel, de senkit sem megfélemlítve. A Garonne partjàról indulva màsfél óràn àt vonultunk keresztül a vàroson tízezren, erőszak helyett jókedvet hozva a helyieknek. Az út végén az osztràk szurkolókkal is kezet fogva és fotózkodva.
Egymàsnak is megmutattunk pàr dolgot. A baràtom a beléptető és a stadion szektorbejàrat közötti 500 méteren elhagyta jegyét. Amikor ezt közölte a bejàratnàl, azonnal két ismeretlen is segítséget ajànlott neki, két perc múlva az egyiktől kapott 20 euróért egy 55 eurós jegyet! Egy gödi sràc a stadionnàl a telefonjàt hagyta el, nem sokkal később felhívtàk és visszaadtàk neki... ilyen összetartàs, egység mutatkozott minden talàlkozàsnàl, ismerkedésnél, beszélgetésnél, közös éneklésnél. Szólt a Garonne partjàn a gyülekezőnél a Nélküled...
És megmutattuk a vilàgnak hogy mi is ott vagyunk a térképen! Megmutattuk hogy tudunk győzni a mezőny legkevesebbet érő, összvissz 30 milliós keretével. Tudunk jàtszani egyszerre szívvel és ésszel. Szép gólokkal, nagy vilàgversenyen, jegyzett csapat ellen!
Az első tétel abban a mosolyban köszönt vissza, amit a villamoshoz terelgető francia rendező hölgy eresztett meg rànk, és abban ahogy a villamoson az egyik osztràk - szintén mosolyogva - velünk dúdolta a nótànkat. A màsodik meg abban ahogy egy màsik osztràk odajött gratulàlni a győzelemhez.
Hàrom nap alatt kétszer vezettük le egyhuzamban 2000 km-t, hogy ott lehessünk a meccsen (a màsodik 2000 még folyamatban!). A meccsjegyet eltettük, ezzel papírunk is van róla, hogy nem vagyunk normàlisak. De pàr nap múlva legszívesebben újra indulnànk!
Mert úgy érezzük, rengeteget tudtunk adni ezzel a szurkolàssal - ezen a meccsen a magyar oldalon nem volt néző, csakis szurkoló, bàrmit kezdett a B-közép, azonnal àtvette a ritmust mindenki - de ennél sokkal többet kaptunk cserébe!
Màr az edzésnek is vége volt, amikor egy francia rendező kedves mosollyal, de hatàrozott léptekkel megindult felénk. Uraim most màr tényleg haza kell menni! Tettem két lépést a kijàrat felé, de aztàn visszakérezkedtem, és megcsókoltam a helyet, ahovà a jegyem szólt... ÉLETEM MECCSÉN.
Írta: HG
És így tovább:
Magyarország megnyerte a női vízilabda-Eb-t
Milly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése