Oldalak

2018. április 6., péntek

A Világ minden Népéhez -Turul 2018.01.19.



 Beindultunk, érzem, és nemcsak én.... Aki szeretné saját szemével is megvalósulva látni a szép új világot, annak érdemes az alábbiakat elolvasni. Azután pedig segíteni hogy megjelenjen. Lehet, hogy szokatlannak, vagy hihetetlennek tűnik némelyik sor. Nem baj. Gyökeres változásra van szükség. Nem elég csak javítgatni az épületet, új épületre van van szükség! Az alapoktól kezdve újra kell építeni a társadalmat.  A jelenidős forma pedig a gyorsabb megjelenítést szolgálja. Teremtsünk tehát, hogy megláthassuk, ami már beindult. Hogyan? Először is hangosan vagy némán hittel olvasva a szöveget, annyiszor, ahányszor csak bírjuk. Koncentráljunk azokra a részekre erősen, amiket a legfontosabbaknak gondolunk. Nagyon fontos napokat élünk. Látom, hogy milyen sokan szeretnének már változást -a feltörő indulatok is ezt mutatják- és a képességünk is megvan hozzá, tehát meg tudjuk csinálni! Láthatjuk, hogy kezdünk szerveződni és cselekedni is. Tehát rajta!
Valóban akarunk jobb világot? Most? Vagy ráér? És Milyet? Csak a szívünkkel és teljes lelkesedésünkkel tudjuk megteremteni. Vagy várunk a sültgalambra?

Milly




A Világ minden Népéhez 
Turul 2018.01.19.


Kedves Emberek!

Most a Világ minden Népéhez szólok.

Elérkeztünk az Új Kezdethez.

Eddig olyan korszakot élt meg a Föld, amit Mindannyian megtapasztaltunk: Ez volt a vaskor. Az edzés, a borzalom, a tapasztalás, a tanulás, a káosz, a félelem, a rettegés: Az istentelenség, igazságtalanság, mértéktelenség korszaka. Ez az én központú társadalomról szólt. Eldugták az igazi tudást: Szó szerint a feje tetején állt a Világ.
Része voltunk egy rendszernek, ami azt tette a Világgal, ahol eddig voltunk.
Okosan, ravaszul volt felépítve a rendszer. Mindezt a hatalmaskodás jegyében, az Emberiség ellen.
A rendszer része volt a társadalmi, gazdasági, oktatási, vallási.... kizsákmányolás.

Most Minden hazugságról lehullt a lepel.

Mostantól Új Korszak kezdődik: A Felemelő Szeretetre, Igazságosságra, Mértékletességre Épülő Korszak. Az Aranykor.

Istennek Hála; - A MAG Népe, a Magyarok, - és velük együtt, a Világ minden táján lévő Fénymunkások, valamint az Isteni Segítők felébredtek.
Rátértek a Felemelkedés, a Szeretet Isteni Útjára. Az Isteni Tudatosság Útjára.

Hála Nekik, - és Mindenkinek, Aki segített a Földre hozni a Fényt; amely Isteni Világosságot alkotott a sötétségből. Így a Feltétlen Szeretet megállította a Föld teljes hanyatlását.

Már a Felemelkedés korszakába lépett a Föld bolygó.
Új, Igaz Világ kezdődött el.
A Szeretetre, Egységre, Békére, Isteni Tudatosságra, Bőségre... Épülő Világ.
Mindig a Mindenség Egy Isteni Törvényét: A Szeretetet betartva. Mindig az Igazságosság Elvének és mindig a Mértékletesség Elvének Isteni útján járva! Minden körümények között betartva a 3M Szabályt: Mindenben, Mindenkor, Mindenhol.
Hamarosan Mindenki; - Akik részt vettek a SzeretetFény elhozásában; - Mindazok, Akik minden szeretetükkel segítettek, hogy a Földön beköszöntsön az Aranykor:
Elkezdik a megbeszéléseket; - mi a kérése a Mindenség Isteni Tanácsának. A Békés átmenetet hívatottak véghez vinni a Galaktikus Fénycsapat tagjaival együtt működve.
Ők régóta itt vannak a Föld körül.

Megkezdődött a Föld Teljeskörű Újraindítása.

Éppen ezért megkezdik a Földi Vezetők ennek a folyamatnak a bejelentését.

Olyan dolgokat fednek fel az Emberiség előtt, ami eddig nem kerülhetett bizonyos okok miatt napvilágra.
Most már minden Vezetőnek kötelessége elmondani azt, hogy a Mindenségben az Ember nem az egyedüli értelmes lény. Sok lakott bolygó van.

A Mindenség Isteni Tanácsának kérésére az egész Galaxis Csillagflottája állomásozik milliónyi hajójával a Föld körül Ashtar Kapitány vezetésével.
Az Ő közreműködésükkel és a Földi Fénycsapat segítsége által a Földön beköszönt az Új Kor: Az Aranykor.

A Szeretetre épülő korszak; - ahol a Földön Mindenki SzeretetEgységben, Békében, Isteni Tudatosságban, Bőségben... Él.
Igen, így van Kedves Testvéreink.

Sikeresen visszavettük a szeretetlenségtől, a káosztól a Földet.

A Föld Már új irányítás alatt áll: Az Isteni Szeretetet Képviselők Vezetésével.

Mindezt a Feltétel Nélküli Szeretettel értük el : Amikor Szeretettel válaszoltunk a támadásra, akkor legyengült és szeretetté vált.

Egyszerű ez, drága Testvérek.

Az elmúlt korszakban is itt volt, csak nem használtuk.
Pedig a Mi Áldott, Pártus Jézusunk is erre tanította a Világot. Az utolsó pillanatban, a teljes elmúlás előtt jöttünk rá; - mi a dolgunk; - Kik Vagyunk, Mi Magyarok.
Olyan ez, mint a kígyó mérge a pohárban: Tudjuk, hogy benne van a méreg, ami végez velünk. Ám Mi akarunk végezni a méreggel. Így még mérget öntünk, - és még újra mérget öntünk a pohárba. Ám az csak nő…. Egészen addig, amíg el kezdjük látni; - valami nem tiszta.

Akkor segítséget kérünk: Mondjátok meg, mit kell tennünk a méreggel. Mivel tudjuk legyőzni; elvenni az erejét? Ekkor azt mondják: A méregre a Szeretetet öntsétek. Egyre több Szeretetet.

Mi pedig rájövünk, hogy eddig a vizet csepegtettünk a méregre. Öntjük a vizet a méregre; a pohár már félig van, de még mindig erős a méreg. Ekkor rájövünk, megértjük a tanítást: Amikor Feltétlen Szeretetet adunk a méregnek; akkor szűnik az ereje.

Miképpen tudjuk szeretni a mérget. A kígyó mérge gyógyszer is lehet.

A káosz oka a szeretetlenség. Az erőink nem megfelelő működtetése.
Az erősödésünkhöz, a tapasztalat szerzésnek kellett az elmúlt időszak.

Ember! Ha nem lett volna a méreg, - vágytál volna arra, hogy eltűnjön?
Rengeteg tapasztalatot szereztünk Mindannyian, hála a méregnek.

Ám mostantól tudatossá váltunk; - nem kell több tanítás. Rájöttünk: Hirtelen a pohárba még egyszer nagy adag vizet öntünk: Hirtelen megnyitjuk a csapot, így a sok vízzel kiürült a pohárból a méreg is. Már elvesztette az erejét a szeretetlenség, a méreg.

Ám most már búcsúzzunk el tőle szeretettel. Tanuljunk belőle és haladjunk mostantól Mindannyian a Szeretet útján.

Drága Testvéreink!

Így van. Elvesztette az erejét a méreg. A Szeretet eltüntette.
Sok időbe telt; amíg mindezt megvalósítottuk.

Továbbra is szeressünk Mindenkit. Feltételek nélkül. Tudjuk, hogy minden azért volt, hogy tapasztaljunk, erősödjünk, tanuljunk, fejlődjünk.

2012. december 21. - én Véget Ért a sötét vaskori kozmikus időszak.

Kezdetét vette az Új Aranykor. Ekkor olyan különleges, csillagászati bolygó együttállás volt ami ismereteink szerint eddig nem történt meg még soha.
Valamint 26 ezer éves földi Napkör is lejárt.

Ennek köszönhetően a Föld olyan Kozmikus erőt kapott, ami a tudatosság ébredését; - és a forradalmi változást segíti. Sokan ébredtünk fel Isteni Tudatunkra 2009 - től. 2012 -től még inkább...

Ám ez egy csillagászati együttállás volt, nem a vaskor Földi vége.

Segített abban, hogy elérjük az Aranykort. Eddig az előszobájában várakoztunk.

Most, 2017 dec. 21 - én; - 5 évre rá érte el az Emberiség azt a tudatossági szintet, ami az Aranykori Tudatosság alapja.
Ezzel le is zárult a vaskor a Földön.

Elkezdődött a Teljesen Új Korszak.

Innentől már csak a Szeretet Maradhat a Földön.
A Teljes Újraindítás kezdetét vette a régi időszámítás 2017. évének december 21. napjával. Ami az Új Aranykori Édeni idő 0002. éve december 21. napja.
Küzdelmes Időszakon vagyunk túl.

Hálásan Megköszönjük Minden Résztvevőnek.
Minden Magnak. Magyaroknak. Fénymunkásoknak. Segítőknek. Minden Embernek és a Mindenség összes létezőjének, Akik sok ezer év után Fényükkel Világosságot hoztak a Világba.

Nekik áldozatos, kitartó munkájuk jutalmazva lesz. Isteni kérésre Mindazoknak elismerés jár, Akik kivették részüket a Föld felszabadításában. Sok lemondással, fájdalommal, gonddal járt Nekik. Ám tudták; - miért vannak a Földön: Tették Mindenkiért a dolgukat. Tették azt, amire a Jó Isten megkérte Őket. Tették azt, ami a küldetésük.
Továbbra is, Mindannyian teszik a dolgukat: Az Igaz Jó Istennel, valamint az Új Föld Vezetésével közösen munkálkodva.

Az Új Aranykori Föld segítését, vezetését Magyarország végzi. Ezt a Földi vezetők többsége is tudja.

Azért, hogy minden zökkenőmentesen menjen; - az Égi és a Földi FényEgység Tagjai hívatottak segíteni.

Mindezt felügyelni, Nyomatékosítani a Föld közvetlen légterébe lépnek és felfedik magukat a Csillaggyermekek, a Testvéreink. Néhányan újra érintkezésbe lépnek Földanya Testével.

A Magyarok és a Csillagtestvéreink közösen hívatottak az Aranykort átadni a Földlakóknak.
Minden megváltozott. Az új vezetés minden Embert, - és Minden Földi Létezőt Isten Tenyerébe Emel Fel. Megoszt Mindenkivel Mindent Mindenhol. Mindenfajta kizsákmányolás megszűnt.
A vaskori bank rendszer megszűnt.
Igazságos Aranykori rend vette át a helyét: Ahol a Cél a Föld, az Emberiség és a Föld Minden Létézője számára az Isteni Élet Megteremtése.

Éppen ezért Minden cserejogosítvány folyamatos áramlásban van; Aki ezt a Fenti cél elérése érdekében hasznosítja, jutalomban részesül. Ami a Fontos: Az Isteni Élet Mindenki számára.

A jelenlegi oktatási rendszer is megszűnt. Emberközpontú, Égi, - Földi tudást nyújtó oktatási képzési rend veszi át a helyét. Mindenkinek joga és Esélye van a tanulásra.
Megszűnt a jelenlegi munkaügyi rendszer. Naponta 4 órát dolgozik Mindenki.
Havonta egy teljes hét pihenő idő jár.

Mindenki kap annyi cserejogosítványt, amennyi királyi életet hívatott nyújtani Mindenkinek az Igazságosság Elve és a Mértékletesség Elve alapján. A 3M Szabálya szerint: Mindenben, Mindenkor, Mindenhol.

Megszűntek a társadalmi, gazdasági, vallási, politikai.... széthúzást eredményező rendszerek:
Amelyek eddig az oszd meg és uralkodj elvet használták.
Mostantól Egység van mindenhol.

Szeretet alapú, felvilágosult Isteni Rendszer vette át a helyét.
Megszűnt a jelenlegi egészségügyi rendszer: Az Ember érték. Isten Gyermeke. A pénz nem számít, ha Ember életről van szó.
Új Rendszer veszi át a helyét: Az összes gyógyszergyár átáll egészséges szerek, orvosságok gyártására.
Az Új Egészségházakban Együtt működnek: Az Égi Tudással Megáldott Gyógyítók; - és a Földi ismeretekkel rendelkező Doktorok. Így a Test, a Lélek, Szellem, Tudat összhangba kerül.

Így Valósággá válik az Igazi Kozmikus Ember; - Aki Örök Életre Van Teremtve.

Az Ember Lelke, Tudatosan fogja eldönteni; mikor tér Haza.
Megszűntek a jelenlegi temetkezési társaságok, szokássok.

Megszűntek a cégek a mostani formájukban. Új, Mi Középpontú cégek alakultak úgy, hogy mindig a többségi tulajdonos az Emberiség: Tartomány, Ország, Megye, Település.

Megszűntek minden olyan ételek italok, tisztálkodási szerek....ami az Embert, a Földet... mérgezte.
Új, egészséges ételek, italok.... vették át a helyet.

Kisgyerekeknél fokozatosan mérséklődött, megszűnt mindennemű állati eredetű táplálékkal való etetés.

Megszűnt az eddigi formában működő kizsákmányoló állattartás.

Alapellátás, ami fokozatosan ingyenessé válik:
oktatási intézmények, gyógyszer készítmények, egészségházak, szociális ellátások, kulturális létesítmények, családi játszóházak, tömegközlekedés, környezet rendben tartása...

Megszűntek az Ottó és Diesel motorüzemű járművek. Átalakításra kerültek.

Megszűntek a fedezetlen pénzek. Helyüket új, fedezetre épülő cserejogosítványok vették át.

Minden cserejogosítvány tulajdonosa az Emberiség. Az Emberiség elindítja a fizetőeszközt, használja; ad a Földanyának belőle, majd visszatér az Emberiséghez. Folyamatos örök körforgásban, áramlásban van.

Gyökeresen Új Kor indult útjára, melyet az Égi és Földi FényEgység hívatott átádni a Mindenségnek.
Az Isteni Terv véghez vitelében, - a Föld Körül állomásozó, - a milliónyi Csillaghajóval érkezett Csillagtestvéreink nyújtanak segítséget; - a Szeretet, a Barátság jegyében.

Ők segítettek megtisztítani a lehúzó erőktől a Földet.

Részt vesznek az Új Rend megalkotásában.

Ők segítenek a Földön okozott károk helyrehozatalában, megújításában is.

Olyan új tecnológiával, tudással látják el az Emberiséget, amely az Isteni életet hivatott szolgálni.

Most Már Végre a Föld is Belépett a Békés, Tudatos Bolygók Galaktikus FénySzövetségébe.

Elkezdődött az Új Korszak.
2038 körül még magasabb szintre emelkedünk. Ez az Édeni élet. Oda már csak a legtisztább Szeretet léphet be.

Az Új Korszak Vezetését és az Édeni Életre való felkészítés oroszlán részét a Magyarok; - A SzeretetFény Földi Egységét alkotó: Ember, Emberfeletti, Magyar, IstenEmber Lélekminősséggel, Tudatossággal megáldott Emberek végzik.

Ezért a Magyarok a Föld bolygó Irányítói, Vezetői, Segítői, Támogatói.

A 4 nagy párt a 4 Égtáj segítője.

A Magyar Köztársaság elnöke a Turul közvetlen segítője.
Mindezt a Turul és a MAG vezetésével hívatottak véghez vinni.
A 4 Égtáj vezetője Oroszország, Irán, Amerikai Egyesült Államok, Svédország.
Segítőik: Kína, Dél - Afrikai Köztársaság, Brazília, Lengyelország.

72 Egységre, Tartományra osztódik a Föld.

Magyarország 72 megyéjét 72 magas tudatosságú Istenemberi Lélek vezeti.

Hozzájuk tartozik minden Tartomány a Földön. Miképpen bent, úgy kint.

Újra van, - mindenhol a Földön magyar nyelvű település.

A 72 Tartomány a 72 Megyénk nevét kapta.
Magyarország 72 megyéjét 72 magas tudatosságú Istenemberi Lélek Vezeti.
Ők a Nemzet Tanácsa; - 72 Ember

Ők közösen a kölföldi helyi tartományi vezetőkkel vezetik a Tartományokat.
Ők a Tartományi Tanács; - 144 Lélek.

Minden Turáni Nemzet újra egyé állt össze, megmaradtak önálló országnak. Egyben Turáni birodalom is.
Ők mindannyian együtt a Magyar Királyhoz tartoznak közvetlen, ám elfogadják a 8 ország és a Tartományi Vezetök segítségét is.
Ők a Turán Tanácsa.

A 8 vezető országot Magyarország segíti az úton; hogy minden az Égi kérésnek megfelelően haladjon.Ők a 9 - ek Tanácsa.
Mind a 8 országhoz csatlakozik 9 Tartomány. Így lesz 72 Tartomány; - a Magyar Vármegyék neveivel.

A sorrend:
Király és Királyné = Szeretetfény T. és Korona T.
Magyarország Szeretetfény Tanácsa =
Korona T. és Vármegyék T.
Magyarország Korona Tanács =
Vármegyék T. és Nemzetgyűlés
Nemzetgyűlés
Magyarország Vármegyék Tanácsa =
Megyei T. Nemzetgyűlés
Magyarország Megyei Tanács
Települési Tanács

A Világ Vezetése:
A Magyar Király és Királyné
Szeretetfény Tanács
Korona Tanács
Turáni Birodalom
Negyedesek
Turáni Birodalom
9 - ek Tanácsa
Turáni Birodalom
72 Tartományi Tanács
Turáni Birodalom
Országok:
A Tartományok oroszágai közül egy ország 3 évig Tartományi Vezető, majd 3 évente a következő ország a Vezető.
Minden az Égi Kérésnek megfelelően helyi szinten kerül megoldásra, véghezvitelre.
Amennyiben nem tudnak megegyezni, helyi szinten, Úgy legvégső esetben Magyarország Dönt.
Teljesítsük be a küldetésünket: Adjuk át a Világnak azt a Csodát; amit az Ég Küldött Velünk.
Hála. Hála. Hála. Áldás a Mindenségre.
Kelt.: Magyarország, Budapest
0003. 01. 01. napján.
Bali Péter József A Turul
/ MAG NÉPE fbcsop. / ! ! ! !
/ 3xK fbcsop. /
/ Ifjú Turul Tollából fbold. / !
/ MAG 144000 fbcsop. /
/ SZÓLALJ FEL A VILÁGÉRT fb.csop. /
/ MAG fbold. /
Fotók: Internet






2018. április 4., szerda

Itt az Idő! - Milly 2018.04.04.



Itt az Idő. A Választás Ideje. Nem a politikaira gondolok. Döntsük el, hogy milyen jövőt akarunk, és keressük meg a hozzávezető utat.


Itt az Idő!


Milly 2018. április 4.




Nagyon elegünk lett a robotolásból, az igazságtalanságból, az ész nélküli pusztításból, öldöklésből. Érezzük, hogy sürgősen változtatnunk kell, de nem tudjuk hogyan. Nincs előttünk helyes út, amit mások mutatnának. Amíg a szokásos gondolkodásunkhoz ragaszkodunk, addig nem is lesz. Akkor nyílik meg az út előttünk, ha fölemeljük tudatunkat, szívünket az égiek felé. 


Mert az égi rendező szándéka is egy jobb világ. Csatlakozzunk rá erre az égi rendező akaratra, és álmodjuk meg a szép világot, ahol békében élnek az emberek a gyönyörű Földön, jólétben, bőségben.  Érezzük, higgyük is el, legyünk biztosak benne, hogy megvalósul. Éljük bele magunkat. Ez az egyetlen út. Nem baj, ha nem látjuk azonnal az eredményt. Szárnyaljon a lelkünk. Engedjük szabadjára. Teremteni tudunk vele! Bizony teremteni. Vagyis mi is kellünk hozzá.

Felejtsük el a haragot, gyűlöletet, ítélkezést. Minden kiküldött érzelem, indulat és szó visszahat ránk! Szebb világot nem lehet negatív érzelmekkel létrehozni.  Gondoljunk arra, hogy mindenki feladattal jött a Földre. Mi is, mások is. Akikre eddig haragudtunk, azoknak az volt a feladata, hogy megtanítsanak valamire, ráébresszenek valamire. Amíg bele vagyunk süppedve a tehetetlenség vagy harag érzésébe, addig nincs pozitív változás.  

Különös, de igaz, hogyha rácsatlakozunk az isteni akaratra, megváltoznak a dolgok, az emberek. 
Érdemes felajánlani: "Legyen úgy, ahogy Te akarod." és eszerint cselekedni. Akkor fogjuk meglátni a változást.


Áldott Isten dala szálljon
Minden lélek most beálljon.
Szólít a dal, zeng az ének
Várakoznak már a vének.
Sereg mozdul dobszó hallik
Istengyermek most meghajlik.
Hajlik, hajlik Isten felé 
A virágos Mennyek felé.
Érik a gyümölcs már hullik
Szívem rózsája most nyílik.
Áldott Isten dala szálljon
Minden lélek most beálljon.
(Balog Ilona)


Akik így meghajlanak, így gondolkodnak, így élnek, azok válnak Istenemberekké. A Kárpát -Hazában élő Istenemberek száma már legalább 37 millió. Ők különösen könnyen tudnak Teremteni. Tehát most megvalósíthatjuk azt, ami a Mi Nagy Feladatunk, a Magyaroké. Lehozhatjuk a Földre az Aranykort, átadhatjuk a világnak!

Teremtsünk hát Aranykort. 

Mondjuk ki hangosan, határozottan háromszor:
"Mi Magyarok készen állunk 
a Világnak odaadni 
az Aranykort!"




Áldott Isten dala szálljon
Minden lélek most beálljon!
Milly













2018. március 25., vasárnap

Üzenet a mag nép tagjainak - Adamus St. Germain 2018.március



"Tudni szeretnétek, miért érzitek azt, hogy ez a bennetek levő „magyar vagyok” kijelentés, valahogy nagyon szeretne végre a helyére billenni. S a kérdésetek az, hogy mi ezzel a dolgotok, úgymond, mind egyéni, mind pedig egyfajta közösségi szinten."
Lehet, hogy érdemes lesz többször is elolvasni, egészen addig, meg teljesen át nem érezzük, meg nem értjük./Milly







Adamus St. Germain: 

Üzenet a mag nép tagjainak




Drágáim, a mai alkalommal egy olyan üzenetet szeretnék hozzátok eljuttatni, ami egy hívásra válaszol: egy olyan sokatokban megfogalmazódott kérdésre ad választ, ami első ránézésre nem függ össze azzal a személyes, egyéni úttal, aminek a megélésében segítelek benneteket, mert látszólag egy közösséget érint, de valójában a kettő egy és ugyanaz. S ez a hívás nem szól másról, mint arról, hogy ti – akik egy olyan energiát képviseltek a magatok egyéni szintjén, amire most azt mondjátok, „magyar vagyok” – tudni szeretnétek, miért érzitek azt, hogy ez a bennetek levő „magyar vagyok” kijelentés, valahogy nagyon szeretne végre a helyére billenni. S a kérdésetek az, hogy mi ezzel a dolgotok, úgymond, mind egyéni, mind pedig egyfajta közösségi szinten.


S most azok kedvéért, akik nem haladtak velem végig azon az úton, amit sokakkal kézen fogva járunk, pár dolgot elmagyarázok, ami nem mutat meg mást, mint hogy én, a magam, nem földi perspektívájából hogy látom mindazt, amit ti képviseltek, megéltek és megmutatni kívántok.


Azt mindannyian tudjátok, hogy az, hogy emberként itt éltek a földön, az nem egy olyan állapot, úgymond, ami a semmiből lett és aztán a semmibe vész el. Ez egy olyan belső tudás minden emberben, hogy ennek az ellenkezőjét csak erővel, csak a hazugságra rápakolt állandó rétegezéssel lehet fenntartani. Azaz, ha azt mondod: „én csupán egy fizikai burokban lévő test vagyok, idegek és sejtek összessége; ami, mielőtt én „létrejöttem”, sehol sem volt, és miután megszűnik ez a lüktető test, én is nyomtalanul megszűnök létezni” – nos, ez egy olyan kijelentés, amit ha magadban el akarsz hitetni, ha ezt az alaphazugságot erővel fenn akarod tartani, akkor ezért, hogy úgy mondjam, egy életen át küzdened kell. Mert a te alaptudásod, alapigazságod az, hogy az élet örök, mindig is volt és mindig is lesz, és te egy elpusztíthatatlan, örökké létező tudat vagy, különféle módokon meghatározva magadat. Ezért az igazságért nem kell megküzdened, úgymond, mint ahogy az igazságért általában sosem kell, aranyom; ami küzdelmet megélsz magadban, az mindig abból fakad, hogy a belső igazságodhoz képest egy, annak fényében, hazugságot táplálsz. És ezt bizony táplálni kell, nagyon szívós munkával, és ez bizony elfáraszt, kétségbe ejt, és sokszor harcba hív téged. S hogy ezt miért mondtam el így a bevezetőmben, édesem? Azért mert mindaz, amit belül megélsz, az mindig minden körülmények között megjelenik a külvilágodban, hogy úgy mondjam; azaz nincs belső történés annak manifeszt külső eseménysorozata nélkül.


S amikor arra kérdésre keressük a választ, hogy miért van az, hogy van most egy népcsoport szétszóródva a világban, amely keresi a helyét, és egy nagyon erőteljes átrendeződésen megy keresztül, akkor ennek az okait okosabb, ha nem „kint” hanem bent keressük. Legyél te most bárki, aki olvasod ezeket a sorokat, és legyél bármely kor gyermeke, egyet tudnod kell. A te drága, és e mostani formádban egyedülálló és megismételhetetlen életed semmi másról nem szól, mint hogy megtaláld a magad igazságát, azt az igazságot, ami téged felemel azáltal, hogy maga alá gyűri, úgymond, mindazt a sok-sok hazugságot, amit táplálsz magadban. És ennek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy te most azt hiszed, hogy van egy olyan objektív igazság, ami megmutatja neked, hogy ki is vagy te valójában. Mert az igazságod megtalálása természetesen nem szól másról, mint önmagad megtalálásáról, amiről ez az egyedi és csodálatos földi tapasztalásod most szól. S amikor azt mondod magadban; szeretném megtalálni, hogy ki is vagyok én; akkor valójában nem teszel mást, mint azt mondod egy egyszerűbb módon, hogy „szeretném megtapasztalni azt az igazságot, ami valójában tőlem függetlenül létezik és örök, mert ez fogja megmutatni számomra, hogy ehhez képest én ki vagyok”. S hogy ezt jobban megértsétek, a következő példát tudom nektek mondani. Te egy tanár néni, avagy tanár bácsi vagy egy iskolában. És az, hogy te milyen tanár vagy, azt valójában két módon tudod lemérni. Az egyik mód, hogy a tanári teljesítményedet a gyermekek teljesítményéhez méred, azaz azt mondod: „ha a gyerekek jól teljesítenek, és jó osztályzatokat kapnak, akkor én bizony jó tanár vagyok, jól végzem a munkám, és akkor azt tudom magamról mondani; lám, megtaláltam önmagam e tanári hivatásban”. Azonban, ha a gyerekek rosszul teljesítenek, nem tanulják meg, amiket számukra kitűzöl, sorozatosan rosszul szerepelnek a tanulmányi versenyeken és még a dolgozataikra sem tudsz egy jobb jegyet adni soha, akkor azt gondolod; te egy rossz tanár vagy, te nem tudsz megfelelni az „elvárásoknak”, és talán még odáig is eljutsz ebben az önostorozásban, hogy otthagyod a tanári pályát, mondván: „én nem vagyok tanárnak való”.


S mi a másik út, annak megítélésében, hogy te milyen tanár vagy, kincsem? Hát az, hogy először te magadban eldöntöd mindentől és mindenkitől függetlenül, hogy milyen egy jó tanár. És természetesen, amikor ezt meghatározod, abban ott kell, hogy legyen a gyermekek teljesítménye is, hiszen maga a tanári hivatás erről szól, hogy úgy mondjam; arról, hogy hatni akarsz a diákokra, hogy szeretnéd, ha ők minél több tudással távoznának, a te áldásos tevékenységed által, az iskolapadból. No de, ebben az esetben ez a tényező csak egy lesz a sok közül; azaz nem azt fogod mondani, hogy te a gyerekekhez képest vagy ilyen, vagy olyan tanár. Hanem azt fogod mondani; az hogy „jó tanár” az én igazságom szerint abból áll, hogy jól osztja be az idejét, s ezáltal mindig kipihent, derűs és tájékozott, a gyerekek szemszögéből képes látni és láttatni az adott tananyagot, képes differenciálni az egyes gyermekek között és nem homogenizálja az osztályt, képes rugalmasan reagálni az éppen adott helyzetekre, képes hatékonyan együttműködni mind a tanulókkal, mind pedig a kollégáival, mindig eredeti és autentikus, képviseli a maga álláspontját adott dolgokkal kapcsolatban, de ezt sohasem erőlteti rá másokra, és természetesen minden egyes gyermekből a lehetőségei, az érdeklődése és a képességei alapján a legtöbbet képes kihozni, úgymond. Ugye, ha így határozza meg magát egy pedagógus, akkor sokkal közelebb kerül önmagához e tanári pálya során, mint ha azt mondja; az a jó tanár, akinek a tanulói mindig ötös dolgozatot írnak, és fegyelmezettek az órán. Mert míg ebben az esetben önmagát egy külső ponthoz mérve próbálta meghatározni, addig abban az esetben, amikor először önmagában kereste meg azt az igazságot, amit valóban annak él meg, akkor magát a külvilágot nem egyfajta olyan elemként nézi a világában, amihez képest ő ilyen vagy olyan, hanem valójában a külvilág csak egy mérce számára, ami mindig azt mutatja meg, hogy mennyire van közel, illetve távol önmaga igazságához. S ez nagyon nagy különbség, mert míg az első esetben a változtatást mindig a „külvilág” elemeinek az állítgatásával próbálja ez a drága tanár elvégezni; addig, ez utóbbi esetben meg mindig önmagában – és ez által változtat a külvilágon. Nem mindegy, kincsem, hogy ha elromlik az autód, és valami kattog és ráz, s azt érzed, nem úgy megy ez az autó, ahogy eddig szokott, hogy kiszállsz és felbontod az utat, mondván, biztos az út vacak, mert ráz és kattog az autó; vagy azt mondod, nézzük meg, mi lehet a futóműnél, ott valami bajnak kell lennie. És azok az emberek, akik nekiesnek minduntalan légkalapáccsal a felbetonozott útnak, mert valami kattog a keréknél, nem azért teszik ezt, mert nekik ez olyan könnyű megoldásnak tűnik, hanem azért, mert soha nem hallották azt az igazságot, amit én még nagyon sokszor fogok nektek elmondani, elismételni, amíg „szállóigétekké” nem válik, úgymond, hogy „minden veled kezdődik”. Minden veled kezdődik, azaz ahhoz, hogy a világod jobb legyen, tedd magadat jobbá. Ahhoz, hogy megéld a békességet és a harmóniát, először neked kell harmonikusnak lenned, és ahhoz hogy valóban egész-séges legyél, meg kell tudnod élni egy egységet önmagadon belül, és akkor, ezzel az egységgel, automatikusan megszűnnek az ún. konfliktusaid. És ezek nem puszta tetszetős szavak, ezek nem csupán olyan szlogenek, úgymond, amiket hangzatosan lehet mondogatni, mindenféle megélés nélkül; ez egy olyan igazság, amit csak akkor tudsz átültetni a gyakorlat síkjára, ha valóban megértetted és megélted azt, hogy minden veled kezdődik; nincs külvilág nélküled, mert te, a te észlelő tudatod foglalja magában mindazt, amit te most „külvilágnak” tartasz.


S amikor most azokhoz szólok – országhatárok, és egyéb ember alkotta, mesterséges elválasztásoktól függetlenül –, akit mag népnek hívunk, s akik most megmutattok valamit, akkor a következőket tudom nektek mondani, drágáim! Ha te most egy olyan ember vagy – bőrszíntől, földrajzi elhelyezkedéstől, névtől és egyéb tényezőtől függetlenül –, aki azt mondja magában a szívében: magyar vagyok; akkor tudd, ez most nem csupán egy nemzet, egy anyanyelv egy családfa, egy történelem, egy múlt iránti elkötelezettség, hanem egy, a te életedben megtörténő egyéni változásé is. Ha ezt a mondatot, hogy „magyar vagyok”, ki tudod igazságként mondani – még egyszer mondom, nem társadalmi, vagy politikai, hanem nevezzük úgy, hogy egyfajta érzelmi síkon –, akkor te egy olyan belső változáson mész keresztül, ami valójában most egyedülálló jelenség a földön. Mert ez a magyar energia egy olyan ősi eredetű energia, ami nagyon régóta érik-érik, hogy aztán érett gyümölcsként lehulljon a fáról. És természetesen vannak más gyümölcsök is; vannak szilvák, szőlők, cseresznyék és dinnyék – de ez az almafa a legrégibb fa ebben a gyümölcsösben, és ahogy vele kezdődött minden, most vele is fog befejeződni egy olyan kör, ami után szép lassan a többi fáról is lehull a gyümölcs. Ha te most azt tudod magadban mondani, minden ellenérzés nélkül, úgymond, hogy „magyar vagyok” – akkor tudnod kell, egy olyan fejlődési hullám élharcosa vagy, aki a saját életével sokaknak fog irányt mutatni. Ha te azt tudod mondani a szívedben, minden balga politikai címke ellenére, hogy igen, számomra az egy alapigazság, hogy magyar vagyok; akkor tudd, te most azért vagy itt a földön, és azért hordozod a lényedben ezt a magenergiát, ami most almává érett, hogy megmutasd, hogyan lesz a magból alma. S ez valójában egy hosszú és sokszor nem is látványos folyamat; hiszen az a kis mag sokáig a föld alatt él, s mire ebből hatalmas, érett gyümölcs lesz újra, sok-sok időnek kell eltelnie, egy kicsit, hogy úgy mondjam, mellőzött helyzetben, mert egy hatalmas díszkertben, egy egyszerű kis almafa fel sem tűnik. S ha te azt tudod magadban mondani, igen, bármi is történjék velem, én magyar vagyok, s igazából nem tudom, mit is kellene ezzel az érzéssel kezdenem; akkor most kérlek, figyelj rám, olvasd el a soraimat, hogy aztán a végén eldönthesd; elfogadod, vagy hazugnak minősíted. Ez mindig a te választásod, és ezt képes is vagy mindig magadban eldönteni.


Nézd meg az életed, csak ezt a mostani, drága és csodás életed! Mit érzel magadban? Hogy valamit egész egyszerűen nem vagy képes megnyilvánítani, hogy van benned valami, ami sokkal több és nagyobb, mint amit a külvilág most visszatükröz rád. Úgy is fogalmazhatnék, hogy azt érezheted – s kérlek, bátran érezd is, mert jogos érzés –, hogy te több vagy, te sokkal több vagy annál, mint amit most rólad gondolnak, s amit önmagadnak is meg tudsz mutatni. S ha ezzel egyetértesz velem, akkor még egy dolgot vizsgálj meg magadban, mégpedig azt, hogy mennyire érzed magad alapvetően – most nem fizikailag, hanem ott a mélyben – erősnek! Gyerünk, hunyd be egy pillanatra a szemed, és gondolj bele; mennyire erős vagy, és ezt neked érezned kell! De ezt az erőt sem tudod megnyilvánítani, önmagad és mások előtt is sokkal, de sokkal gyengébbnek tűnsz, mint amit önmagadban erről érzel! S most egy utolsó dolgot próbálj meg megérezni önmagadban; azt kell érezned, hogy szét vagy szóródva, s bár van egy egység, amire azt tudod mondani „ez vagyok én”, de valahogy azt kell érezned, ez nem elég koncentrált; egyfajta „itt is vagyok, ott is vagyok, sehol sem vagyok” érzéssel küzdesz. És nagyon fáraszt már téged az, hogy állandóan azt érzed, „össze kell szedned magadat”.


S ha ezeket az érzéseket érzed, akkor nagyon figyelj rám, te egyetlen erős, hatalmas és egységes barátom. Te valaha pontosan az voltál, amit ott belül homályosan érzel magadról, s mindezt, hogy úgy mondjam, elástad a föld alá, hogy megsokszorozd a hatalmadat, erődet és egységedet egy olyan almafa révén, amit ebből a nagy és erős egy magból neveltél. És ez a fa megnőtt és hatalmas lombkoronájával befedi az egész földet. És mindaz a feszültség, mindaz a kitörésre váró erő, mindaz a benned egy robbanás előttihez hasonlatos állapot azért van, mert te most egy almaként ott lógsz ezen a fán és érzed; le fogsz esni, és akkor vége lesz mindennek. S tartod magad, tartod magad, már egy ideje erőnek erejével tartod magad, hogy azt mondhasd; én egy alma vagyok egy fán. De ezt nem fogod tovább bírni, édesem, mert akkorára értél és olyan hatalmas vagy, hogy nem bírod el önmagad súlyát és lepotyogsz. És lepotyog szép lassan a maga ütemében az összes gyönyörű, érett piros alma erről a fáról; erről az egy magból kinőtt fáról, édes gyümölcsével beterítve az egész földet. És akkor meglátjátok egymást, meglátod azokat a testvéreidet, akiket azért nem ismertél meg, mert eltakarta őket a szemed elől e hatalmas fának a zöld lombkoronája. Nem tudod, milyen sokan vagytok, így van? Mint ahogy nem tudod, milyen egységesek vagytok, ugye? És nem tudjátok, milyen hatalmasok vagytok? De valahol tudnod kell, hiszen minden veled kezdődik, és a szívedben te ezt pontosan érzed; ezt a kirobbanó erőt, ezt a hihetetlen nagyságot, és ezt az egész világot átívelő egységet.


Édes, drága, angyalom! Te most pont azon a ponton vagy, hogy nincs más választásod, mint elengedni ezt a szorítást, és hagyni, hogy az érett gyümölcs a földre essen. Hidd el, drágám, ez biztonságos és valójában csodálatos; a gyümölcs beteljesülése az, amikor ismét a földbe térhet. És ez nem egy olyan folyamat lesz, amitől most félsz, hogy akkor mindent elveszítesz, mert ez csak a látszat! És ezt is érzed, ó már milyen régóta érzed: egy látszatvilágban élsz valóságként. Sokszor érezted már azt ugye, olyan ez, mint egy rossz álom, és ebben az egész borzalmas kavalkádban te magad vagy az egyetlen valóságos pont? Nos, drágám, tudnod kell, ez így is van. Egy olyan út végén állsz, ami a valós beteljesülés ígéretét hordozza magában, s amire én azt mondom; engedd el azt az ágat, s az nem egyfajta megsemmisülés, sem fizikailag, sem pedig a te drága lelked tekintetében, nem. Ez egy újjászületés, mégpedig egy eddig példátlan és példamutató újjászületés. S ha körülnézel, és azt mondod; „ugyan már, hogy engedhetném el azt az ágat, amikor azt látom, ebben a gyümölcsösben mindenki képes még tartani, csak nekem nem megy, s biztos velem van a baj!” – akkor én erre azt mondom, drágám, csak azért látod így, mert nem látod most a dolgokat egyben. A többi fa még éretlen, mert sokkal fiatalabbak a te hatalmas fádnál, és aki ezzel vitatkozik, aki ettől ingerült lesz, csak azért teszi ezt, mert egy hazugságot repeszt meg benne ez a kijelentés. A magyar a legősibb nép a világon, ez volt az az energia (s megint kihangsúlyozom, én nem „gondolkodom” nemzetben, úgymond, csak energetikában), tehát a magyar az az energia, amivel az ember, hogy úgy mondjam, „lehozta” az éterit a földre. Ha te ezt nem hiszed, édesem, azzal sincs semmi baj, ez csak azért van, mert egy olyan felépített hazugságfal van benned, ami nem engedi meglátni az igazságot. S ez az ősi energia egy apró egységes pontból szétszórta magát, mint amikor sok magot szétszórsz a termőföldbe. És ezek a magocskák kikeltek, s elkezdtek növekedni, de nem tudtak nagyra nőni, mert még apró cserje korukban mindig lenyesegették az ágaikat. De egy mag, egy nagy és erős mag képes volt szinte észrevétlenül nagyra nőni, és hiába próbálták meg a gyümölcsösben, hogy úgy mondjam, az ágait elválasztani egymástól, hiába estek neki többször is fűrészekkel; nem tudták elpusztítani. És ennek az az oka, hogy nem volt látszólag olyan értékes eleinte ez a fácska, nem volt fontos, hogy úgy mondjam a kertészek számára a sok datolya, ananász és egyéb gyümölcs mellett. De amikor rájöttek, olyan gyökérzete van ennek a fának, ami az egész gyümölcsöst áthálózza, nagyon megijedtek, féltették a datolyát, ananászt és a sok, még csak érő kivit. De akkor már késő volt; mert a sok kis fakezdemény és a nagy magból kinőtt fa gyökérzete a föld alatt összenőtt, a lombja a legmagasabbra nyúlt az égben, és már nem lehet elpusztítani. S ahogy rángatják, tépik ezt a fát, egyre több gyümölcs hullik le róla a földre; érett, zamatos gyümölcs. S valójában majd mindenki, aki ebbe a gyümölcsösbe téved, csak ezt a zamatos gyümölcsöt fogja csodálni és összeszedni; mert ez lesz itt a leghasznosabb termés, hogy úgy mondjam, hosszú idők óta.


S ha netán nem értenétek a szimbólumot, amit elétek tártam (annak érdekében, hogy mindezt elsőre ne elmével, hanem szívvel értse meg az, akinek ez valójában szól); most ezen üzenet végén áttérek a konkrétumok szintjére, még egyszer leszögezve, hogy az álláspontom, egy olyan, hogy úgy mondjam, perspektíva szülte nézőpont eredménye, ami nem földi, nem lineáris idő által meghatározott és nem is emberi. Ha ezt képes vagy elfogadni, akkor tudsz velem tovább haladni, ha ez neked nehézséget okoz – mert nem vagy képes még azt mondani magadban, igazságként megélve, hogy van egy ilyen nézőpont –, akkor sincs semmi baj, édesem, ne harcolj magaddal. Majd amikor ennek számodra eljön az ideje, maguktól leomlanak a falak, hiszen az, hogy most olvasod ezeket a sorokat – bármilyen érzéseket is kelt benned –, azt jelenti; ez a folyamat benned elkezdődött. Ne harcolj semmivel, és ne állj ellent semminek önmagadban; csak hagyd, hogy a dolgok úgy jelenjenek meg benned, ahogy épp akarnak, és akkor meglátod, a te belső, csodás világod mindig pontosan oda vezet téged, ami neked éppen akkor jó. És mindez azért fontos, mert mint azt említettem, ha te magyarnak vallod a szívedben magad – legyél akármilyen buta politikai koholmány szimpatizánsa, vagy bármely rád aggatott nemzet, vagy népcsoport tagja –, de ha a szívedben magyar vagy, te most életed legnagyobb változása előtt állsz. És azzal kezdtem ezt a kis irományt, édesem, hogy meg kell tudnod határozni a magad igazságát egy belső pontban, mert ez vezet téged majd el ahhoz, hogy mindezt a külvilágban is megtapasztalhasd. És amit a fentiekben az almafa szimbólumával mutattam meg, az számodra a gyakorlatban a következőket jelenti. Te most egy olyan helyzetben vagy az életedben, amikor változtatni szeretnél, s nem feltétlenül a körülményeiden, hanem leginkább magadban. Eljött számodra az ideje annak, hogy tegyél egy lépést azon a lépcsőn, amin olyan régóta menetelsz felfelé, és miután nem látod, hova vezet ez a lépcső, és nagyon fáradt vagy, nem vagy képes ezt a lépést megtenni, mert egy nagyon nagy lépés. De én látom, hova vezet; egy csodás kilátóhoz, egy olyan hűs és gyönyörű teraszhoz, hogy ha még ezt a lépést képes vagy megtenni, akkor ott végre megpihenhetsz, amire annyira régóta vársz. Te most legbelül azt érzed; ezt így nem bírom már tovább, s legyen bármi, ami ezt az érzést kiváltja, úgymond, hidd el, drágám; mindez azért van, mert kapaszkodsz, mert tartod magad. Most gondold végig, kérlek, ha holnaptól mindent úgy csinálhatnál, ahogy valóban szeretnél, ha tényleg az lehetnél, akinek belül érzed magad, akkor mit tennél? Abbahagynád a tekerést, így van? Abbahagynád a kapaszkodást, így van? Elengednéd ezt a feszültséget, amiről sokszor nem is tudod mi váltja ki belőled, így van? Fognád magad, és mindent elengedve, csak szabadon léteznél. Ha egy példával élhetek megint, nem tennél mást, csak felrepülnél az égbe, ezt a kalitkaajtót kinyitva, és ott csak vitorláznál, hogy még a szárnyaidat se kelljen egy darabig mozgatni. S mindez azért van, édesem, mert nagyon elfáradtál. Nagyon régóta menetelsz ezen a lépcsősoron, és most, amikor az utolsó és legnagyobb lépcsőfokot kellene megmásznod, elhagyott az erőd. Tudnod kell, drágám, ez azért van, mert ha belegondolsz, te megállás nélkül mentél; míg ha körbenézel, a többiek sokkal többet tudtak pihenni. Ha megnézed a magyarságnak a történelmét, pontosabban azt, amit most erről ti tudtok – és ami egyáltalán nem mutatja meg ennek a csodás energiának a teljes történetét –, azt kell látnod; ez a drága nép megállás nélkül menetelt – veled együtt. Mert te most, ebben az egyetlen emberi életedben ott hordozod ennek az energiának az egész, több évezredes történelmét, mint ahogy ez a drága mag nép magában hordozza minden egyén egyedi történetét is. Nézd csak meg, ameddig el tudsz látni a sok függöny és fal között, amit ennek a népnek a múltja elé emeltek! Nézd csak meg, a mostani tudásod alapján, milyen csodás módon mutatta meg az a nép mindazt egy nép történetén keresztül, amit minden egyénnek végig kell járni, és nézd meg milyen bölcs, tiszta és halk szavú, gyönyörű asszony lett belőle; egy idős bölcs, aki a nagy ricsaj közepette csöndesen üldögél, kezét fáradtan az ölébe ejtve, de majd ha megszólal, azt meghallja ez az egész sokadalom, hidd el! Nézd meg, édesem, ahogy a te egyéni életedet is végigkísérte az, amit ti „szelleminek” hívtok, hogy hogyan mutatta meg ugyanígy ez a nép, hogy hogyan lehet úgy egy fejlődési utat bejárni, hogy azzal a szellemiséggel, ami az ősi eredetet, a szellemi eredetet jelentette, soha nem szakította meg a kapcsolatát! Gondolj bele, édesem, hogy valójában ez a nép milyen ősi, csodálatos mítoszvilággal rendelkezik, milyen szellemi gyökerei vannak, ami aztán alapjául szolgálhatott számos nép mitológiájának! Nézd csak meg, ha érdekel, bátran kutass utána, hogy mindaz, amit az ókori mitológiákban megtalálsz, mindaz, amit a Bibliában megtalálsz, ott van a magyar nép ősi gyökereinél, jóval korábban megjelenve már, mint ezek a nem különben csodás munkák! Nézd meg, hogy a te életedben, csak a te egyéni életedben hogyan jelent meg mindez; hogy te világ életedben hordtál magadban egy olyan szellemi gyökérzetet, úgymond – ami bár nem volt feltétlenül szemmel látható, sokszor még számodra sem –, de a jelenlétéről mindig tudtál, és az életed fontos vezérfonala volt!


S mit jelent az, hogy engedd el a fát, és mit jelent az, hogy te egy alma vagy ezen a hatalmas fán? Drágám, ez egyetlen egy dolgot, hogy vedd észre, egy illúzió rabja vagy! Minden, amit most megtapasztalsz a maga abszurditásaival, a maga szívbemarkoló hazugságaival, vérlázító igazságtalanságaival, fájdalmas hitetlenségével és beteg, mocskos, ocsmány fekélyeivel: egy illúzió. Egy olyan világ, amit csak magadnak vetítettél oda, hogy megtapasztald önmagad igazságát oly hosszú idő után. Mint a példában a tanár – aki képes már meghatározni a „jó tanár” kritériumait önállóan, önmagában –, vetít magának egy pokolbeli osztályt, mert pontosan tudja, ha itt sikerül ezt az igazságot megőriznie, akkor ez tényleg így van. Ha sikerül e pokoli osztály ellenére is jó pedagógusnak maradnia, mert ő ezt egy belső igazságként éli meg, akkor nem lesz szüksége többet ilyen nehéz próbákra, úgymond, mert mehet tovább egy magasabb szinten tanítani – mondjuk a példa kedvéért egy egyetemre –, ahol már teljesen más kihívásokkal kell megküzdenie e tanári hivatás terén. S az, hogy engedd el ezt a fát, hogy lépj fel ezen a lépcsőn, nem jelent mást, mint hogy mondd ki: „Ez a beteg, hazug, velejéig romlottnak tűnő világ nem áll felettem! Mert valójában, ha alaposabban megnézzük, akkor mindaz, amit ez a világ most egyfajta borzalmas és elviselhetetlen nyomásként rám akar erőltetni, úgymond, az nem igaz; mert én belül mag-amban megtapasztaltam egy igazságot, ami, lám annyira feszít, hogy képes vagyok még a saját karomba is harapni a fájdalomtól.” Tudd azt mondani; „ez a borzalmasan fegyelmezetlen, neveletlen, rossz képességekkel rendelkező osztály nem tudja megváltoztatni azt, amit magamról, mint tanárról gondolok, sőt segít mindezt megélni, hiszen ezért van itt, ezért kell vele megküzdenem”. És ezt csak magadban kell megfogalmaznod, kincsem, nem tudsz, és már nem is akarsz a külvilágon változtatni, így van? Nem is kell, ezért vagy te a mag nép egy útjelzője, úgymond, mert te ezt már felfogtad, csak még azt az utolsó egy lépést nem tetted meg, hogy mindezt képes legyél meg is nyilvánítani – ezt az elengedést, amikor azt mondod magadban csodás pedagógusként: „Nem akarom ezt az osztályt jobb eredményre bírni már. Nem akarom ezt az osztályt megfegyelmezni már. Megköszönöm nekik, hogy megmutattak nekem önmagamról valamit, és némán kilépek az osztályteremből.” S ez nem jelent mást a te csodás életedben, mint bátran elengedni azt a korlátot, amit ennek a kalitkának a falán eddig fogtál, és csak egy pillantást kell jobbra nézned; és ott nyitva van az ajtó! Engedd el, drágám, mindazt, ami kívülről akarja most megmondani, hogy te milyen vagy! Engedd el azokat a pontokat az életedben szépen lassan, amit most úgy érzel, biztonsággal el tudsz! Kezdd kicsi dolgokkal, apró, pici dolgokkal! Menj vissza az alapokhoz, és akkor nem esel majd akkorát, ha összedől ez az egész építmény – ami már teljesen megrogyott –, mint azok, akik balga módon felfelé menekülnek. Te tudod, már régóta tudod, befelé és lefelé – ez a jó irány! Cseréld le bátran azt az új autót, aminek a részleteit nyögöd, egy használható régire! Tudd, a pénz fikció, nincs nagyobb értéke annak a „drágábbnak”, ha az „olcsóbb” ugyanúgy kiszolgál téged. Engedd el ezeket a korlátokat; légy, amennyire csak teheted, egyszerű, hiszen már téged is zavar ez a sok rád aggatott, nem is rád való sallang! Ne engedd meg, hogy bárki megmondja neked, hogyan kell gondolkodnod; ne engedd meg, hogy megmondja neked bárki egy külső pontból, hogy ki vagy! Csak azt fogadd el, amit igaznak érzel, és ne add ki a hatalmat a kezedből a falra vetített illúzió látszólagos hatalmának! Nincs más dolgod, mint nagyon óvatosan – hogy nehogy elszédülj és eless –, elengedni ezeket a rácsokat; nincs más dolgod, mint nagyon lassan és óvatosan megpróbálni megélni – és ez által végre a maga teljességében megmutatni –, hogy ki vagy; mert ez ad majd erőt a többi drága gyümölcsnek is, hogy ha megérett erre, megtegye ugyanezt. Ugye tudod, mindig annak a legnehezebb, aki elsőnek ugrik le, mert előtte nincs egy példa, ami után a többiek már jóval magabiztosabban tudnak ugrani? Ugye tudod, hogy mindaz, amit most meg fogsz a testvéreiddel valósítani, örökre beírja a mag nép nevét, végre dicsőségesen ragyogva, a történelemkönyvekbe? Ugye tudod, hogy amit te most önmagadban és ezáltal a világban elkezdesz, millióknak lesz majd élő és követendő példa? Ugye tudod és érzed; van egy erő, amelyik sem benned, sem ezáltal a külvilágodban nem akarja, hogy te lehullj erről a fáról, és ez által valóban felemelkedj? Ugye tudod és érzed, hogy amit tenned kell, hatalmas bátorságot kíván? De ugye azt is tudod, hogy ez benned mind ott van; ez a nagyság, erő, bátorság, bölcsesség és kitartás? Ott van, mert pontosan ez az, ami már akkorára nőtt, hogy nem viseli el ennek az ágnak a szorítását, és az ág sem bírja már ezt megtartani, így van? Nézz körül a te életedben, csak ott, sehol máshol, és vizsgáld meg; mit tudsz biztonsággal elengedni? Milyen hiedelmeket, beléd kódolt gátakat, olyan hitrendszereket, amik azt mondatják minden belső érzésed ellenére, hogy kicsi, semmirekellő és jelentéktelen vagy? Kik és miért mondják, hogy harapj bele a tested különböző részeibe, miért akarod összeharapdálni magad? Engedd ezt el, a sebek nagyon hamar begyógyulnak! S engedd el azt, hogy te egy savanyú szőlőszem vagy, nem! Ez már rég nem igaz, és sosem volt az; csak amíg pici, zöld almakezdemény voltál, a nagyszemű szőlők ezt el tudták hitetni veled! Engedd el a kishitűségedet, engedd el a félelmeidet, hidd el, amit érzel, az igaz! Nincs mitől félned, mert sokan vagytok! Képesek vagytok megtartani egymást; amikor elkezd ez az almaeső hullani a fáról, nem fogod megütni magad, hidd el! Te magyar vagy, és ez neked jelent most valamit. S ezzel nem azt mondom, hogy ma egy másik nép, egy másik energia képviselőjének nem jelent semmit az ő önazonossága, vagy ahogy ti hívjátok „nemzetazonossága”. De mint egy olimpián, aki a dobogó csúcsán áll, annak szól a himnusz, holott a többi versenyző hazája sem kevesebb semmivel. A harci méneknek szól a kürtszó, mást jelent a háború a katonáknak, és az otthon síró asszonyoknak. Te magyar vagy, és ez most számodra nagyon sokat jelent. Mert most magadban kell megszülnöd valamit, kincsem; egy olyan valamit, amit aztán ezáltal képes leszel széthinteni az egész világon: a valós, illúziómentes szabadságot. Ezt jelenti most az, hogy a mag nép energiáját hordozod a szívedben. Azt, hogy te most a szabadság megtestesítője vagy, és ahogy ezt egyre jobban képes leszel megélni magadban, úgy táplálod ezzel az édes gyümölccsel a világodat. Ez a világ most megtanulja, hogy mi van az illúzión túl, és te leszel az, aki ezt képes leszel megmutatni; mert önmagadban mögé tudsz a vastag bársonyfüggönynek tekinteni. Mert az igazságod, ami aztán örökre szabaddá tesz téged, ott kopogtat benned. Engedd be magadba, és utána nem kell semmit tenned a külvilágban, minden ehhez fog igazodni. Merj szabad lenni; soha senki a szabadságodat nem veheti el, ha erre te nem adsz neki engedélyt. Aki más szabadságát erővel elveszi, valójában önmagát zárja ketrecbe – ezt nem nehéz belátni. Mert azt a rabot fogva kell tartani, nem lehet mellőle mozdulni, állandó őrséget kell mellette fenntartani; a fogvatartónak egy pillanat nyugta sincs. Nézd meg, mennyit zaklatnak azok az erők, akik nem akarják, hogy szabad légy! Mennyi munka, mennyi papír, mennyi energia! De te bátor vagy és bölcs, és nem szállsz szembe velük; csak elengeded a rácsokat. Te mozdulatlan vagy, míg ők meg sem állnak – nem látod ezt, picim? Neked nincs más dolgod, mint önmagadban mindent életre hívni amiről beszéltem, és amit valóban ott érzel; és mindeközben várni. Nem rázod a rácsokat, hanem amelyiket tudod, elengeded, és szép lassan – ahogy önmagadban egyre erőteljesebben képes vagy megérezni, hogy szabad vagy –, meg fogod látni a nyitott ajtót, mert már nem azzal leszel elfoglalva, hogy hajlítgatod és rázod a rácsokat, hanem alaposan szemügyre tudod venni ezt a kalitkát. És akkor nincs más dolgod, mint huss!, kirepülni onnan. Mert addigra a börtönőrök már egyrészt nagyon elfáradnak az állandó őrizetben; másrészt azt látják nagyon régóta, bár a tekinteted tüzes és élénk, hogy nem mozdulsz; nem vagy számukra „veszélyes”. S tudnod kell, ők valójában nincsenek a tekintetben, ahogy most gondolod; hidd el, a te energiád táplálta őket! Mert amíg nyomod az ajtót belülről, kívülről is lesz egy erő, ami meg feléd nyomja azt, hogy nehogy hasra vágódj. Engedd el, és akkor megszűnik az ellenerő. És az elengedés sohasem az erőtlenség, épp ellenkezőleg; mindig az erő jele.


Drágáim, nagyon sokan kérdeztetek erről, és a magam módján ezt a választ tudom nektek adni: ti szabadok vagytok, de még ezt nem vettétek észre! Nektek kinyílt a kalitkaajtó, de még nem láttátok meg. Érett, mézédes gyümölccsé nemesedtetek, de még ezt nem hiszitek el magatokról. Ti vagytok a legősibb fa, de elhitették veletek, hogy ez nincs így. És mindenhol ott vagytok egységben, de még ezt nem éltétek meg, megfogva egymás kezét minden falon, függönyön és elétek vetített illúzión túl. Áldás van rajtatok, drágáim, egy olyan csodálatos éteri energiát képviseltek most a földön, ami majd egyszer fénybe borít mindent. Ne engedjétek, hogy ezt a csodás fényt leplekkel letakarják, elvéve a fényerejét. Amit belül érzel, édesem, az mindig igaz. A hazudozók onnan ismerszenek meg, hogy a hazugságaik nélküled nem élnek meg, így van? De a te igazságod, az mindentől függetlenül világított hosszú időn át; s ezt mutatta meg neked ez a pokoli osztály. És akárki akármit mond ebben az osztályban rólad, te már tudod; ki fogsz lépni ennek az osztálynak az ajtaján, magad mögött hagyva azt a zsibongó gyerekhadat, és átlépsz az egyetemre, mert te ezt már szabadon megteheted. S hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt te már pontosan tudod; mint ahogy azt is mind tudtad, amiket én most mondtam neked. Mert csak egy kis megerősítést szerettetek volna mindannyian, egy kis visszaigazolást arról, hogy „lehetséges, igaz lehet, amit érzek?” És mi azt mondjuk neked – mi, akik mindazt, amit megéltek, egy teljesen más perspektívából látunk –, hogy igen, igaz. Áldottak vagytok, erősek vagytok, és sokakat fogtok táplálni a szabadság gyümölcsével. Legyetek azok, akik valójában vagytok, és akkor soha senki és semmi kívülről nem hathat rátok, és soha többet nem zárhat kalitkába – titeket, a levegő büszke és dicső urait.


FORRÁS: HTTP://ADAMUS-SAINT-GERMAIN.NET



2018. március 20., kedd

Egymás torkának - Milly 2018.03.20.


Most nem hallgathatok. Elképesztő ami itt folyik most kis hazánkban!








Egymás torkának
Milly 
2018.03.20.


Emberek! Látjátok hogyan ugrik egymás torkának a magyar? Elharapózott a parttalan vita, a személyeskedés, a gyűlölködés. Egyre fejvesztettebben küzdenek a pártok, de a magánemberek is ész nélkül támadják egymást. Olyanok, mint a gyerekek. Csak ez a vesztünket okozhatja, ha nem kapunk észbe! Mindig is így tudott minket legyőzni az ellenség.

Egyáltalán min is vitatkozunk? Hogy melyik párt a jobb, vagy a rosszabb? Mondhatnám, hogy nevetséges kérdés, de sajnos ez véresen komoly ügy.  Mindegyik párt a hatalomért küzd. Egyik se olyan emberekből áll, akik  állni tudnák az ígéreteiket. Sőt, sok esetben át se tudják látni a tennivalók és érdekek óriási szövevényét. Ellentmondásokba és hazugságokba is keverednek. Tehát gyakorlatilag egyik párt se jó! 


Aki most vitatkozik és támad, az tud jobb alternatívát? Mert a pártokban nem bízhatunk.

Van egyáltalán jó megoldás? Nem elméletben. Gyakorlatban!

Ha komolyan végiggondoljuk, akkor beláthatjuk, hogy a szokásos, hétköznapi módon nem lehet a mostani világban igazi jó rendszert létrehozni. 

Még akkor is, ha valaki eredetileg becsületesen a népet szolgálva kerül pozícióba, akkor is előbb utóbb elkapja a fogaskerék! Óriási erők szállnak szembe a jóakaratú, feltörekvő emberekkel. Nézzük csak meg a fiatalként elindult pártvezéreket! Nem hazudtak ők annakidején, hiszen minden fiatal még őszintén hisz a szép és jó megvalósításában. Hanem mostanra megváltoztatta őket a hatalom. Szembe találták magukat  az áskálódással, a gyűlölettel, aljassággal, a pénz hatalmával, és legfőképp az egész rendszer korlátaival, láncaival, és a saját egójukkal. Így járna mindenki, aki a hagyományos módon akarna pozícióba kerülni! Vagy megszokja, beleidomul, vagy ha nem bírja a lelkiismerete, akkor megszökik.

Tehát nem lehet a régi módon új, jobb rendszert létrehozni! Mondta ezt már  Gandhi  és Einstein is. Úgy meg pláne nem lehet, hogy  egymás torkának esünk!

Milyen másfajta, új módszer lehetne sikeres?

Sokan tudják már. Az egónkat, indulatainkat föladva összefogni az isteni szándék megvalósítására! 
Szívünket, elménket fölemelni magasabb szintre, és onnan bölcsebben látva cselekedni!

Na ezen a ponton kiesnek azok, akik nem hisznek, vagy már nem bíznak Istenben. Kérdem én, meddig kell még a víz alá nyomni valakit, hogy ráébredjen arra, mi a rendeltetésünk, az életünk célja? És meg is tegyük, amit kell?

Itt az Ébredés ideje! De most ne kifelé, hanem befelé, befelé forduljunk!! 

Ismerjük föl, hogy összetartozunk. Egymás bajtársai vagyunk! Összetartozunk testvérként is, Istenen keresztül, aki azt várja, hogy végre felismerjük őt, és a vezettetésével fölemeljük egész nemzetünket!

Aki nem akar, az persze marad, de aki felébredt, az egy új szebb világot tud létrehozni  most összekapcsolódva Egymással és Istennel. 

Eljött az ideje, hogy átgondoljuk alaposan, milyen életet, milyen világot szeretnénk! Mert gondolatainkkal, érzelmeinkkel, szavainkkal teremtünk! Egyre inkább így van ez. Sokan tapasztalják mostanában. Igen, bizony, bizony működik.

Tehát teremtsünk a gondolatainkkal, szavainkkal, érzelmeinkkel! 
Egységet Istennel, Összefogást Egymással! 
Tiszta hittel, szerető vágyódással!

Kérem erre az Áldásotokat és Kegyelmeteket Istenatyám, Istenanyám!

Milly

2018.03.20.











2018. január 12., péntek

Kedves Olvasóim! - Milly 2018.01.12.


Nagyon sok szép dolgot tanultam, tanultunk már. Itt az ideje megvalósítani ezeket, hogy végre ne legyen hiányérzetünk, végre megnyugodhasson a lelkünk. Ezt tudom javasolni mindenkinek.




Kedves Olvasóim! 
2018.01.12.

Az utóbbi időben a blogírást elhanyagoltam. Azzal foglalkozom inkább, hogy a saját életemet rendberakjam, megváltoztassam. Hogy a gondolataimban, kapcsolataimban és tetteimben kövessem és valósítsam meg az eddig tanultakat, nomeg az álmaimat. 

A csatornázásokat és a titokzatos világmegváltás-készülődésről szóló híreket mostanában nemigen olvasom. Évek óta megy ugyanaz a szöveg. De nem hibáztatom őket. Valójában a mi toporgásunk az oka, hogy nem látszik még amit megjósoltak. Mert biztos, hogy így, vagy úgy, de szebb élet lesz azoknak, akik elérik az ahhoz megfelelő állapotot. Tehát nekünk kellene előrébb ill. feljebb lépni tudatilag, energetikailag, hogy komoly változás történhessen az életünkben. Annyira sokan ragadtak le, hogy a globális változás csak valami nagy külső behatásra indulhat meg. De az egyének útja szabad. Mindenkinek csak saját magán múlik a sorsa.

Van valami, ami sokat lendítene rajtunk. Az összefogás. De hiszen ezt is tudjuk, mégsem sikerült eddig megvalósítani. Földhözragadt szinten nem is lehet, csak magasabb szinten.

Szerintem sok közvetítő és blogger belefáradt már, hogy csak osztja az infót folyamatosan.
 Így jártam én is, meg még sokan mások is. Sőt olvasók is maradtak el ezért. Nem baj az, ha visszahúzódunk. De nagyon fontos, hogy közben az álmainkról, szép céljainkról ne lemondjunk, hanem épp ellenkezőleg, tegyünk meg mindent azok megvalósulásáért! Hogyan? Saját Magunk fejlesztésével, emelésével. "Hogy a gondolatainkban, kapcsolatainkban és tetteinkben kövessük és valósítsuk meg az eddig tanultakat."

Nagyon sok szép dolgot tanultam, tanultunk már. Itt az ideje megvalósítani ezeket, hogy végre ne legyen hiányérzetünk, végre megnyugodhasson a lelkünk. Ezt tudom javasolni mindenkinek.
Ha még nem tanultunk eleget, keressünk újabb forrásokat! Kérni kell hozzá az égi segítséget, és figyelni az útmutatásra.

A  lelkemet és tudatomat felajánlottam az égieknek (vagy ahogy tetszik: a Belső Énemnek, Kozmikus Tudatnak, Önvalónak, Istennek, stb), hogy vezessenek, segítsenek, mert nem szeretnék tovább kóvályogni a 3D-ben. Igyekszem minél jobban figyelni is az útmutatásra, és éreztetem a hálámat, örömemet a segítségért. Ez így működik.



Ha ki tudjuk fejleszteni a kommunikációt az Égiekkel, Belső Énünkkel, akkor már nincs nagy szükség földi tanítókra, mert ők maguk sem tökéletesek, ők is tévedhetnek. Jobb elsőkézből értesülni. Lehet hallani, lehet látni, vagy csak érezni, esetleg sejteni az égiek instrukcióját. Ezeket a képességeket ki lehet fejleszteni. Tulajdonképpen ez a cél, kapcsolódni hozzájuk, (Magunkhoz, az Egységhez) felemelni a tudatunkat, a rezgésszintünket, meglátni és megélni a Valóságot minél jobban. A valóság az, hogy ezen a földi 3. dimenzión túl sok-sok dimenzió is létezik, és sokféle fizikai és égi (több dimenziós) lény is létezik. A Teremtés rendkívül változatos és csodálatos, itt a 3D-ben, és följebb is.



A blogjaimon az eddigi bejegyzéseim fennmaradnak, bár van ami már nem időszerű. Időnként ezt az oldalt még fogom frissíteni. A facebookon viszont gyakran osztok meg hasznos tudnivalókat. Ha érdekel, nézd meg.

Hasznos felismeréseket és szép fejlődést kívánok ! Szép új évünk lesz, csak élnünk kell a lehetőségekkel, amit a Sors, az Égiek nyújtanak nekünk.

Milly





2017. november 28., kedd

Az Oktatás átfordítása - SzívTudat Központ 2014.09.



Egyre többen veszik ki a gyereküket az iskolából, vagy be se iratják.  Miért is? Hova vezet mindez? Mi a megoldás? Erről szólnak az alábbi írások.  /Milly




2014. 09. 01.

Virág írta:

Szia Anikó, és mindenki más, akit érint:)!

Az iskolán kívüli lét tavaly kezdett felmerülni bennem, hónapokon keresztül keresgéltem minden témában, ami ehhez kötődik. Annak idején olyan sulit és tanítónénit kerestem Annának, ahol nem versenylónak nézik a gyereket, és mégis segítik kibontakozni a benne rejlő lehetőségeket. Szerencsére a körzeti iskola éppen induló németes osztálya ilyennek tűnt. Az első évben nem is volt semmi gond. Kivéve a hittant, amit én nem is erőltettem volna, de Anna és a párom ragaszkodtak hozzá, így a beírattuk rá. Nem szaporítom a szót, gondolom nem csak én tapasztalom a rendszer idiótaságait és időnként a vérboszi tanárnőket. Mire felmerült bennem, hogy Annát kivegyük a suliból, a "jó kis" osztályunkból versenyszakosztály lett (kihasználva a túl jó képességű gyerekeket), a közösség viszont néhány gyereknek köszönhetően is szétesőben volt, bár ezt életkori sajátosságnak nevezték. Így Annát a nyár végén beírattuk a pécselyi Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Iskolába. Mivel a párom itthon dolgozik (vele én is), és itt vannak a nagyszülők is (ez persze nem minden szempontból jó, de egyelőre így van), nem jelent gondot, hogy a tíz éves Anna és a három éves kishúga kivel van egész nap. Egyelőre szokjuk, hogy nincs feszültség suli idő alatt. Nem megy zökkenőmentesen.

Első nap Anna sírva fakadt azon, hogy a többi gyerek még börtönlakó.

Viszont gyorsan érzékeli a szabadság édes levegőjét, és ahelyett, hogy "unatkozna", észrevétlen tanul minden pillanatban valamit, vagy éppen tanít nekünk vagy a kishúgának :). A pécselyi iskola igazgatónője, aki nagyon szimpatikus, kérte, hogy egy kivételével, ne vegyünk tankönyveket, mindent elektronikus úton lehet elérni. Annánál nem gond a tanulás, önállóan tanult már egy jó ideje. Pillanatnyilag úgy tervezem, hogy majd a vizsgák előtt pár héttel foglalkozunk komolyabban tananyaggal, de nyilván, ha valami érdekli, abba bármikor belemerülhet. Amit szüneteltetünk most az a nyelvtanulás, pontosabban a német, amit a suliban tanult. Hiába imádta és ment neki nagyon könnyen, annyira az iskolához köti, hogy teljesen elutasítja jelenleg. De nem bánom, mert az a cél, kimosódjon belőle minden rossz érzés, ami az iskolára emlékezteti. Ez nem lesz könnyű, mert valamiért nehezen engedi el az életéből a sérelmeket. Nézegettük milyen múzeumba menne szívesen, de nem igazán találtunk semmit, így egyelőre engedjük, mi minden bukkan fel nekünk, ami érdekélné. Ha van még kérdés, szólj csak!
ölelés

"Első nap Anna sírva fakadt azon, hogy a többi gyerek még börtönlakó."

A fiam ugyan így érez, hogy nem igazán tudja úgy jól érezni magát a kis világában, és a bőrében, ha a többi társa nem érzi jól magát.

A valódi Anyai Szív szintén így érez, egy anyai szívben nem csak a saját gyermekünk van benne, hanem Minden gyermek.
Egy valódi Apai Szívben nem csak a saját gyermek fér bele, hanem minden gyermek.
Egy valódi belső önmaga belső-gyermeki minőségét előhívott létező, vagy a saját kristály/krisztus magjába visszajutott létező, vagy már az eredetmagjába visszajutott létező, aki bizony akkor már mindenkit érzékel magában, mert tapasztalva tudja és érzékel mindenkit magán belül, az nem tudja valósan jól érezni magát úgy, hogy közben a többi kis társai, testvérei még nem érzik jól magukat.
Ez a Szív-Tér Tudat minősége, ahol akkor vagyunk igazán megelégedettek, ha körülöttünk is mindenki megelégedett.
A gyermekek ezt még érzik és tudják, tanuljunk tőlük!



A facebookról egy írás:

"Ma reggel az iskolából hazabandukolva egy szülőtárssal arról beszélgettünk, hogy mennyire beteg dolog azzal igazolni az embertelen gyakorlatokat, hogy "kibírtuk mi is, lám, emberek lettünk." Gondolkodtam, hogy írok egy bejegyzést erről. Helyettem megtette a HVG. Kicsi reménysugár, hogy ez a cikk megszületett, hogy vannak akik egészségesen, kritikusan gondolkodnak.

Több iszlám államban van egy megrázó szokás, a női körülmetélésnek hívott brutális csonkítás, melyet kislányokon végeznek el. Nem a férfiak, hanem anyáik. Mert ők is kibírták... Erény születik az őrületből, és továbbkényszertítődik a fájdalom, a megaláztatás.

A magyar iskolarendszer kényszere és őrülete messze nem okoz olyan károkat, mint a háborúk, az éhínség, és a gyermekek munkára kényszerítése, és sorolhatnám a világ fájdalmait. (A magyar társadalom még mindig élhető a háborús övezetekhez, a kegyetlen diktatúrákhoz képest.)
Ezért hihetetlen FELELŐSSÉG van rajtunk a jobbításra, a mintaképzésre, az előrehaladásra.
Igen, ellenállással ha kell. Az ellenállás ott kezdődik, hogy ahelyett, hogy összehúznánk magunkat, hogy kibírtuk mi is, szembenézünk a tényekkel, és azt mondjuk, hogy NEM JÓ EZ ÍGY. VÁLTOZTATUNK - szeretettel, értelemmel, de határozottan. Mit is javasolt Gandhi? "Légy Te a változás, melyet a világban látni akarsz."

Így lesz. Részemről így lesz, ígérem."


HVG.hu cikkből részlet:

"Lehet kárhoztatni a rémesen ellenszenves oktatásirányítást, nevetni, vagy szörnyülködni a tananyagon, ám az, ami az iskolákban történik csak következménye annak, amit az iskolán kívül is tapasztalhatunk....."






Az Oktatás átfordítása
2014.09.06.


Ottó-mottó :"Ahogy én abbahagytam ezt a munkát, a tanároknak is abba kell hagynia ezt a munkát. Mert igazából mi az, hogy Tanítok? Mit jelent az, hogy tanítok? A tanítás az azt jelenti, hogy nem tisztelem a gyereket! Én nem taníthatok, mert akkor ráerőltetem az én világomat a gyerekre.Hanem JELEN VAGYOK a Gyerekkel! És olyan környeztet hozok létre a gyerek számára, ami optimálisak.Organikus közösséget szeretnék építeni a gyerek számára, és segíteni őt a világ felfedezésében. Eszközöket, teret adni számára, hogy minél inkább fel tudja fedezni maga körül a világot. Védjem azt, hogy valaki valamilyen tudást ráerőltessen kívülről."

Miért beszélgetünk az OKTATÁS ÁTFORDÍTÁS-sáról?

A Szív-Tudat belső valóság érzékelés nézőpontjában már az Egész világunkkal EGYNEK érezzük magunkat. Ezt nem lehet kitalálni, ezt nem elég mondogatni, ez egy TUDATI és LÉLEKEVOLÚCIÓS állapotba való megérkezése a léleknek és a hozzá tartozó tudatnak.

Egyszerűen egyben érzékelem a saját világomat, és mivel minden én vagyok, minden belőlem vetítődik ki, így én magam a saját valóságom nézőpontjából minden részét szeretném MAG-amban rendbe rakni a saját látható külvilágomnak.

Ebben a nézőpontban nem tudom már csak a saját kis egyéni életemet figyelembe venni, mert látom, hogy mennyire befolyásolja a többi lélektársam a közös képet, világunkat mint TÁRS-TEREMTŐ.

Így mint az egész világom JÓ GAZDASSZONYA a látható világom minden részét egy Tágabb nézőpontból nézem meg, és rakom rendbe magamban, és azokkal a társaimmal, akik képesek ugyan ilyen FELELŐSSÉGTELJESEN az EGÉSZ látható Világukkal azonosságot érezni és ezért Felelősséget érezni Mag-ukban:

Kérdések az Oktatással kapcsolatban

Miért a gyerekek jönnek ki az iskolából -lásd Otthon Oktatás pl-. ez valójában egy kimenekülés, ellentartásban a RÉGI-ből...
Miért nem ott FORDÍTJUK át a TÖRTÉNETET ahol az igazi probléma van?

Ottó: Igen, csak az iskola épület nem alkalmas tanuló közösségnek. Mért? Mert az egy GYÁR!

Miért ne lehetne az Iskola Épületeket ÁTALAKÍTANI a MAI GYERMEKEK Valós Igényeinek megfelelően KREATÍVAN, JÁTÉKOSAN?
Miért a Geyereknek kell elhagyni a saját Iskolájukat, ami állítólag Számukra lett Teremtve?
Józan ÉSZ! Gondolkozzunk EGYÜTT!
Hol van az a PONT és HATÁR ahol maga a PEDAGÓGUS IPAR feladja és Ő maga jön rá, hogy:
Kinek akarsz még mit Tanítani és kitől akarsz még erre Fizetést kapni?

Mikor már MINDENKI MÁST AKAR, és már SENKI nem érzi jól abban magát, és MÁR elhagyja azt a játékot. Sőt a pedagógus sem érzi jól magát benne.

Mivel egy közösség vagyunk, egy Területen élünk EGYÜTT, nem tudunk hova menni MIND az adott területen belül, ahol az egészet ez a RÉGI RENDSZERŰ Oktatásos Játék Fedi le.

Hol van az a HATÁR amikor kimondjuk azt EGYÜTT a KÖZÖS JÁTÉK TERÜLETÜNKÖN, hogy köszönjük kedves gyerek-társak elég volt, MI MÁR nem akarjuk ezt a JÁTÉKOT TOVÁBB JÁTSZANI és most KEZDJÜNK Új JÁTÉKOT!

Semmivel sem bonyolultabb, mint az oviban, amikor az adott zárt helyen belül egy közös nagy játékot játszva, már a TÖBBSÉG a kritikus TÖMEG meg már megunja a játékot, már elfáradt benne, már kijátszotta magát benne, már nem villanyozza fel ez a játék, és akkor van egy kisebbség, egy kisebb csoport, kisebb mennyiségű gyerekbanda, akik eddig nagyon belemélyültek ebbe a játékba, és ők ragaszkodnak hozzá, és erőszakosan fenn akarják tartani a többi gyerektársuknak.
HAHÓ!
Kedves Cuki Gyerek-Társak! Akik eddig Vezetőt játszhattak, mert eddig mi megszavaztuk együtt, hogy ők legyenek a banda vezetők, MOST már MI NEM JÁTSZUNK TOVÁBB és már csak ott állunk a játék térfél szélén és csak figyelünk, és unjuk a mozit.
És MI már tudjuk, hogy milyen más, új játékot szeretnénk együtt játszani, és már sokan vagyunk!
SOKKAL TÖBBEN mint azok akik ezt még fenn akarják tartani!

Javaslat:

Aki még a RÉGI RENDSZER játékát szeretné tovább játszani, az vonuljon el magában, egy amolyan skanzenbe, és akik még azt szeretnék játszani, mert mondjuk annyira belefeledkeztek, vagy még szentimentális érzelmek által kötődnek oda, vagy mert azt hiszik ők csak ebből élhetnek meg, és egzisztenciális Félelemből erőszakkal tartják fent, azok kerüljenek egy KARÁMBA, Skanzen-KARÁMBA és Játsszák együtt ott tovább.
Mi meg majd addig szépen kialakítjuk az ÚJ, már Jobb Érzéssel eltöltő, a FŐ Fókuszban a Gyermekeinket Tartó Új Együttműködő-Összeadódó játékunkat!
Kinek van KEDVE egy ilyen ÚJ JÁTÉKHOZ VALÓSAN?

A TEREMTÉS NEM PAZARLÓ, a valódi ÉLETBEN nem pocsékoljuk az ENERGIÁKAT az ERŐFORRÁSOKAT. Nem csinálunk kétszer, többször ugyan azt.
Nincs szükség arra, hogy sokan ugyan azt csinálják meg kicsiben, és mindenki egyenként valósítsa meg, hanem ÖSSZEADÓDUNK!
Összeadjuk amink VAN!
EGY TERÜLETEN VAGYUNK!
A Területen belül MINDEN A MIENK!
Közös!
Eddig is az volt, és ez után is az lesz.
Tehát MOST ÁTALAKÍTJUK a már új Belülről fakadó KÖZÖS igényeinknek megfelelően.


Amíg szocializmus játékot játszottunk, és voltak banda vezérek akik a többségre ráerőltették ezt a játékot, akkor annak megfelelően volt berendezve a közös TERÜNK.
Majd abból váltottunk, mikor meglett a KRITIKUS TÖMEG, és szépen elindult a Szabad-Rabló Gazdálkodás Kapitalista játék, ahol jó nagy szélsőségeket élhettünk meg. A Játék címe az volt: Az erősebb és agresszívabb gyerekek lenyomják a gyengébb gyerekeket, és elvesznek tőlük mindent, és használják és parancsolnak a gyengébb és kisebb gyerekeknek, és uralkodnak felettük, és vezetik őket.
Ez is egy játék volt.
És elég volt belőle.

Most meg ÚJ JÁTÉK JÖN:
Először egy gyógyulós, kiegyenlítős játék, azoknak akik a gyengéket játszották. Ők vannak többen!
És egy leszoktatás játék azoknak, akik meg az erőszakos játékvezetőket játszották, és a használósat.
Aztán jöhet az, hogy mindenki beleadja magát az ÚJ Játékba azzal, amit az előző játékidőszakban kiérlelt magából vagy megteremtett magából.
Hm?
És a legfontosabb:
NE VEGYÉTEK annyira KOMOLYAN a JÁTÉKOT!
Csak emlékezz arra, milyen volt ovisnak lenni, és ott hogy hagytad abba, és ott hogyan kezdtetek új játékokba.


Kik tartják a jelenlegi Hatalmat?
A hatalom önmagában nem létezik.
Azok tartják fent, akik átadták magukból a hatalmat. Kihelyezték magukból, magukon kívülre, és megválasztottak maguknak banda vezéreket.
Nem a vezérekkel van a baj. Nem az állam irányítóival van a baj. Ők önmagukban NEM LÉTEZNEK!
Azok tartják FENT ezt a HALTAMAT és VEZETÉST akik ebből ÉLNEK!
Kik élnek ebből?
Mindenki aki ma államilag fenntartott és az állam által kreált dologból ÉL jelen pillanatban.
Állami-Közigazgatási rendszerek, intézmények, struktúrák alkalmazottjai!
Az eddigi működés szerinti Kőszolgáltatásokban dolgozók.
Az eddigi rendszerhez igazodó, és azt kielégítő, erre a fajta rendszer működésre felkészítő oktatók, pedagógusok.
ŐK TARTJÁK A RENDSZERT!
Belőlük Táplálkozik és Miattuk nem TUD MOZDULNI!
Nem az ő általuk odarakott, erre a vezetésre megszavazott pár embertől.
Amíg ők FÉLNEK VÁLTOZTATNI, mert nem ért máshoz, mert nem tudja mi lehetne ehelyett, mert sosem tapasztalt mást, mert rugalmatlan, mert a múltban él, mert a fejében megszerzett tudásból él, mert képtelen az önálló gondolkodásra és szüksége van rá, hogy valaki kívülről megmondja neki mit gondoljon, vagy képtelen az önálló, magát magából fenntartó Létezésre, mert szüksége van arra, hogy valaki eltartsa, vagy hogy odarakjanak a szájába mindent, és a feneke alá mindent.
Vagyis kik FÉLNEK VÁLTOZTATNI? Kik is tartják fent ezt a Rendszert?
Az önmagában életképtelen, kicsi gyermeki énben ragadt, másokba csimpaszkodó, tehetetlen GYERMEKI-ÉN -ben megrekedt Felnőttek.

Kik tudnak ebben segítségükre lenni, hogy el merjék engedni azt a nagyon buta játékot, ami már senkit sem szolgál?
Akik már felébredtek.
Akik már képesek máshogyan is létezni.
Akik képesek ezt át is adni valósan azoknak, akik még erre képtelenek.
És már vissza is jutottunk az OKTATÁSHOZ egy ÚJ módon, hogy mire és kikre is van valósan szüksége és kiknek jelen pillanatban?

TEHÁT FORDULTUNK!
Hiszen globálisan, bolygó szinten 2012.12.21-óta valósan a FORDULÁSBAN vagyunk!
Ez bizony mindenkire kihat, ha tud róla ha nem...

Ez nem választható, ez történik, akkor is ha nem akar róla tudni, akkor is ha nehezen, akadozva, döcögve fordul.
De TÖRTÉNIK!
Ebből senki sem tudja kivonni magát.
Akinek esze van, az együttműködően fordul, akinek nincs esze, az fájdalmasan.
Ennyi választásunk van jelen pillanatban a bolygón.
Mindenkinek!

szeretettel
SzTK közösség


Hangfelvétel:
http://www.szivtudatkozpont.hu/dat/audio/regi_es_uj_oktatas_otto_09.04.mp3
(elnézést, kicsit sistergősre sikerült a hangfelvétel, más felvevőjével készült... Remélem azért nem nyomja el nagyon a lényegről a Fókuszt, Figyelmet...)




2017. november 27., hétfő

Szabadon - Zaka Dominika 2017.11.21.

A Szabadság nem azt jelenti, hogy nincs semmi dolgom, hogyvégigheverészem az életemet (ez csak annak lehet szabadság, akinek ez az Útja). A Szabadság azt jelenti, hogy magam választom meg, milyen úton járom az életemet, és erről az útról nem térek le, bármennyire próbálnak is néha lehúzni, lelökni, leterelni róla.


Szabadon
Zaka Dominika





Zaka Dominika: Szabadon
november 21., 19:08 ·


Tizenegy éves koromban volt egy kétoldali koponyatörésem. Orvosilag halott vagyok, mert nem kaptam azonnali szakszerű ellátást, sőt. Ahelyett, hogy mentőt hívtak volna hozzám, még hátravittem lenyergelni lovamat (nem volt még tudható, hogy nagy a baj - stramm gyerek voltam), majd ennek végeztével rosszul lettem. A fülemből, orromból vér szivárgott, szédültem, a továbbiakra nem is emlékszem már, csak elmesélésből tudom.

Nagyszüleim átöltöztettek lovasból városi ruhába (pedáns, városi ember nem megy lószőrösen orvoshoz..!), beültünk a kocsiba, elindultunk a kórházba. Közben csatlakozott anyukám is, és mentünk tovább a kórház felé. Ott aztán hamar diagnosztizálták a problémát: kétoldali koponyaalapi törés. Megröntgeneztek, és sok egyéb nagyon fájdalmas vizsgálatot elvégeztek (nem emlékszem másra azokból az időkből, csak erre a fájdalomra), majd megállapították, hogy ezt műteni nem lehet, ellenszenves csipogó gépekre bíztak, és közölték szegény, aggódó édesanyámmal, hogy vagy megmaradok, vagy nem. Valahol akkor, ott, a Küszöbön, a Kapuban eszméltem rá, hogy itt most dönteni kell: megyek, vagy maradok. Sokkal később, sok-sok év múltán tudatosult bennem az, hogy akkor, eszméletlen állapotomban hoztam egy döntést: maradok.

Ebből a döntésből merítettem az első nagy adag Szabadságot, ez volt sokáig az egyetlen dolog az életemben (merthogy gyermek voltam), ami igazán az én döntésem volt. Az én Szabad Döntésem, melyet tizenegy esztendősen hoztam, és amit sosem bántam meg. Innen ered megingathatatlan hitem, innen ered a korlátlan bizalmam. És minden nap hálát adok érte, hogy akkor megadatott a Döntés Szabadsága.

Akkor megtanultam pár nagyon fontos dolgot. Ha az életünk nem a legjobb mederben folyik éppen, azért nem a miniszterelnök vagy a pap a hibás, hanem elsősorban mi. Mindenki szabadon választ utat, ez az a szabadság, amit melléktevékenység-képpen hirdetni igyekszem. A Szabadság nem azt jelenti, hogy nincs semmi dolgom, hogy végigheverészem az életemet (ez csak annak lehet szabadság, akinek ez az Útja). A Szabadság azt jelenti, hogy magam választom meg, milyen úton járom az életemet, és erről az útról nem térek le, bármennyire próbálnak is néha lehúzni, lelökni, leterelni róla.

Ha megszületik az elhatározás, és meg kell lépni azt az egy bizonyos lépést az álmaink felé, akkor nem kell ujjal mutogatni a társadalomra, hogy ők nem így szokták, és ezért én sem csinálhatom így. Csak meg kell lépni azt az egy lépést. És meglátjuk, amikor a nekünk szánt, igazi útra lépünk, akkor a világ a lábaink előtt hever majd, a megoldás váratlanul és szinte magától az ölünkbe hullik, s minden nap rácsodálkozhatunk a világ tökéletességére.

Nehéz az az egy lépés, tudom. Nekem sem ment egyszerűen. Mit szól majd anyukám? Mit gondolhatnak a szomszédok? Miket pletykálhatnak rólam? De az ember vesz egy nagy levegőt, félreteszi a kételyeit, levetkőzi a rossz beidegződéseket, fölvállalja ezt a lépést, akkor is, ha ő egyedül megy abba az irányba az egész világon, és másnaptól a világ változni kezd. Soha ne tartson vissza az áhított lépéstől az, hogy A Többiek nem így csinálják. Attól még, hogy valamit sokan csinálnak rosszul, még nem lesz az a dolog helyes, csak egy tömegesen gyakorolt rossz szokás.

Rá kell lépni az Útra, alázattal, hittel, szeretettel, megértőn és elfogadón, de soha meg nem alkuvón. Nem fontos, hogy mit gondolnak róla A Többiek. Nem számít, hogy A Többiek nem így szokták csinálni. Az a kis Harang vezéreljen az Úton, ami belül a lelkedben csilingel, és ne az a nagy kolomp, amit az alfaegyed nyakába kötöttek, hogy a csorda szét ne széledjék.

Az a kis harang, ott belül, az visz az Utadon előre.